Hm, mit is lehetne mára. 1994-ben vettem fel először rádióból ezt a Pavement számot. Fél évig minden nap meghallgattam. Azt hiszem emiatt a szám miatt kezdtem el komolyabban gitározni. Aztán most megint előkerült valahogy, és még mindig iszonyú jó.
Pedig olvastam több blogon is, hogy kábé: "jó volt ez akkor, de elmúlt, nagyon". Pedig nem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ha a férfilélek kamaszkorában vannak pecsétes napok, díszlobogósok, akkor ezek a gitározós esték pont ezere eshettek. (Gyenge feltétlezés, nincs pont.)Olyan nehéz hallgatni arról, amit senki nem kérdez meg. Nem is gondolnám, hogy ez a férfilélek képes spontán reakciókban kibocsájatni a múltját, úgy egyszer csak.. hirtelen. Van a vallomás és van az igazság.. a kettő közt a szavak nem alkalmasak.
Aztán mégis. Tudom, hogy nem lélekelemzős trágyadombnak készült ez az oldal, de annyira meglepődtem, hogy az már túlzás. :) Ki gondolta, hogy az önmegfogalmazás meglepő is lehet, mikor minden megfogalmazást agyon nyom a kontextus. Mint pl. ezt is.
Szeretettel nézem a mikulásruhát.
Megjegyzés küldése